Kinek a tollából származnak az alábbi versrészletek?

Már esik is kint,

vesd le az inged,

mossa az eső

össze szivünket.

Föltámadott a tenger,

A népek tengere;

Ijesztve eget-földet,

Szilaj hullámokat vet

Rémítő ereje.

Én nem leszek a szürkék hegedőse,

Hajtson szentlélek vagy a korcsma gőze:

Röpülj, hajóm,

Én nem leszek a szürkék hegedőse.

Próbálgatom, tanulgatom,

hogy ne szeresselek nagyon.

Félelmetesek a viharok

s én romló törzsű fa vagyok.

Hová merűlt el szép szemed világa?

Mi az, mit kétes távolban keres?

Talán a múlt idők setét virága,

Min a csalódás könnye rengedez?

Nem akarlak és rád gondolok,

menekülnék és nem tudok,

nyugalom kellene, béke, csend,

de itt visszhangzol, idebent.

- Tudsz játszani?

- Tudok.

- És szeretsz is?

- És szeretlek is.

Álomban mindig egészen enyém vagy.

S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak.

Nem volt rossz, sem jó,

Csak ember, fáradt,

Várt, várt és nem lelt

Soha csodákat.